Nos, erre a könyvre véletlenül akadtam rá, miközben a népszerű könyvek listáját olvasgattam az egyik weboldalon. Miután elolvastam a rövid tartalmat úgy gondoltam érdemes lenne elolvasni a könyvet, ha nem tetszik maximum nem olvasom el. További keresgélés után derült ki számomra, hogy egy több kötetes könyvre bukkantam. Azt hiszem nagy fába vágtam a nem létező fejszém! :D

Neki is estem az Obszidiánnak, olvastam, olvastam és olvastam. Telt az idő, fogytak az oldalak és egyre csak az járt a
fejemben, hogy valahonnan ismerős az alaptörténet. Aztán rájöttem. Szerintem az Alkonyat első részének átdolgozott változata. Tény, hogy eléggé átdolgozott, de maga az alapszituáció szerintem ugyan az. Katy új helyre költözött, új ismerősökre akadt, akik furcsák és vele különösen is furcsán viselkednek különböző okokból. Végül kiderül, hogy Luxen-k („űrlények”) és ebből csak egyik probléma követi a másikat.
Katy-t gyorsan megkedveltem, szimpatikus lány számomra. Daemon-t kevésbé, sőt nem is értettem mi a problémája (csak sejtettem), amég ki nem derült, hogy „idegen”. Aztán minden egyre világosabb lett, sok dolog értelmet nyert, Katy számára is.
Valójában nekem úgy az első 100 oldal unalmasnak tűnt, nem volt túl mozgalmas, inkább vontatott. Ezt követően pörögtek fel az események, de ekkor is többször volt elnyújtva, más dolgokkal tűzdelve.
A könyv borítójára a következő mondatok kerültek Deborab Coke bestseller szerzőtől: „Imádtam az Obszidiánt! Készülj fel, hogy le sem teszed majd, úgy fogod falni a sorokat, rögtön belezúgsz Daemonbe, és azonnal akarod a másik kötetet!” Nem mondom végigolvastam a könyvet, de nekem nem azok közé tartozott, amit ne tudtam volna letenni.

Arról nem is beszélve, hogy Daemonbe a kanyarban sem zúgtam bele, sőt eleinte kifejezetten idegesített a viselkedése. De, és ez hatalmas DE!, a történet úgy került kialakításra, hogy kíváncsivá tett, mi lesz a kimenetele ennek az egész katyvasznak. Szóval nem akarom leszólni a könyvet, bár eddig csak negatív dolgokat írtam, mégis megtetszett. A könyv végén meglepetésként értek a Daemon-i gondolatok, és jó ötletnek tartom, hogy odakerült. Teljesen másként tekintettem ezek után rá,de még mindig nem volt a kedvencem. További meglepetésként érintett, hogy a következő könyvből (Ónix) az első két fejezet szintén a könyv végén volt. Érdekes megoldás!
Tehát a leszólásaim ellenére nem tartom rossz könyvnek. Azt mondanám, hogy a fiatalabb korosztály, kb a 14-16 évesek értékelnék ezt a történetet a legjobban, de azért tovább olvasom. Ki tudja, lehet a végén tényleg beleszeretek Daemonbe…
Jaj és azt majdnem kifelejtettem, hogy a Katy által leírt érzelmek átérezhetőek, jól tükrözik a benne vívódó tanácstalanságot.

Aki olvasta ezt a történetet, annak mi a véleménye? Kedvenc részek, szereplők? Mit szóltatok a végén váró meglepetésekhez? Szerintetek Katy és Daemon végül egy pár lesznek?

Köszönöm, hogy elolvastad!

Lizy

Megosztás a facebookon

Először is elég érdekes lehet, hogy az első bejegyzésem egy ilyen könyvről szól. Ez a legutóbbi olvasmányom ez által a legfrissebb élményem is.

A szerző neve Neal Shusterman amerikai úriember, akit eddig nem ismertem, de mint kiderült jó pár könyvet írt már. Az adott könyvről jelen esetben egy kedves barátomtól hallottam és az ő hatására vettem kézbe.
Az első pár oldalon gyorsan túljutottam, hiszen olvastatta magát. Kíváncsi voltam mi fog történni. Megközelítőleg ez kb. a 270 oldalból 30 volt. Olyan sok mindent történt a 30 oldalon, hogy szinte követni sem bírtam. Connor kusza érzései meghatóak voltak számomra, és ami még ezután következett hatalmas meglepetést okozott. A további 240 oldalt ugyan olyan izgalommal és kíváncsisággal olvastam végig, mint az első 30-at. Külön tetszett, hogy a legtöbb szereplő szemszögéből leírja az egyes eseményeket, a saját érzelmeiket és terveiket kifejtve. Normál esetben ezeket nem ismertem volna meg, csak sejthettem volna, hogy mi jár a fejükben. Ez most úgy hangzik, mintha semmi váratlan nem lett volna az események sorozatában. Pontosan az ellenkezőjét állíthatom, mindig váratlan fordulatok következtek és minden esemény kimenetelét tekintve több lehetőség „lógott a levegőben”. Például amikor Lev elment az állítólagos alaszkai munkára sejtettem, hogy valami van a háttérben, valamire készülnek a társaival, de soha nem gondoltam volna, hogy „tapsoló” válik belőle. 
A regény végére szintén váratlan fordulat következett, az egész csapatot egy „átalakító táborba” szállították. Amikor ehhez a részhez értem, azt gondoltam így nem érhet véget egy regény, ez nem igazságos. A történet során különösen megkedveltem a három főszereplőt, Lev-t, Connor-t és Risa-t, titokban szurkoltam a megmenekülésükért. Aztán Connor-t az „átalakítóba” vitték. Csak reméltem, hogy történni fog valami váratlan, valami olyan, ami után meg fognak menekülni. Így is lett! Mindhárman megmenekültek bár súlyos sérülések árán, de többé nem voltak „bontószökevények”. Végül kiderült, hogy ők lettek a „Temető” új vezetői. Micsoda fordulat!
Számomra egyetlen egy fejezet nem tetszett, aki olvasta a könyvet biztos tudja, melyikre gondolok. Igen, amikor a „rossz fiút” szétbontották. Bennem utálat, hányinger, undor és ezer féle érzelem kavargott. Nagyon dühítő a módszer, amit alkalmaztak és úgy tűnt nem is sérti azok önérzetét, akik ezt végrehajtották. Leginkább akkor uralkodott el rajtam a harag, amikor eszembe jutott CyFi esete. Tény, hogy „megszabadultak” egy rossz embertől, de ha más kapott bizonyos részeket akkor elég furcsa és ijesztő módon viselkedhetett. (Itt jegyezném meg, hogy szerencsére csak kitalált történet, és remélem az is marad!)
Természetesen ebből a regényből sem maradhatott ki a szerelmi szál. Connor és Risa kezdeti civakodása, utálkozása ellenére sejthető volt, hogy több lesz köztük, mint az elsőre látszik. Így is lett! Gondolom többek örömére, bár számomra ez jelentéktelen a regény fő vonala mellett.
Lev a történet során jelentősen megváltozott, de kár is kiemelnem őt, hiszen majdnem az összes szereplő hatalmas változásokon ment keresztül. A viselkedésüket, érzelmeiket a történtek folyamatosan alakították, még végül olyanná váltak, amire talán maguk sem számítottak. Az egész regény alatt heves, erős érzelmek kavarognak, mondhatom rá, hogy érzelmileg túlfűtött. Ezek az érzelmek magukkal ragadják az olvasót is. Remek regény lett, még ha abszurd is!

Ti olvastátok? Mi a véleményetek? Milyen érzéseket hozott ki belőletek? Melyik a kedvenc, kevésbé kedvenc részetek? Ki a kedvenc szereplőtök?

Köszönöm, hogy elolvastad!

Lizy

 

 

 

 

 

 

 

 

Megosztás a facebookon

Sziasztok!

Lizy vagyok, egy fiatal lány, aki arra adta fejét, hogy kipróbálja a BLOG világát. Nem túl sok szabadidőmet éppen mikor mivel töltöm el, és úgy gondoltam megpróbálok ezekből valamit összehozni itt.

Őszintén szólva soha nem próbálkoztam még a blogolással, szóval ha kérhetlek titeket, ne túlzottan szóljátok le a bejegyzéseimet. :D De komolyra fordítva a szót szívesen fogadok mindenféle kommentet és tanácsokat is megszívlelek. Megpróbálom a lehető legjobbat kihozni a bejegyzésekből.

Kellemes olvasgatást!

Lizy

Megosztás a facebookon