Nos, erre a könyvre véletlenül akadtam rá, miközben a népszerű könyvek listáját olvasgattam az egyik weboldalon. Miután elolvastam a rövid tartalmat úgy gondoltam érdemes lenne elolvasni a könyvet, ha nem tetszik maximum nem olvasom el. További keresgélés után derült ki számomra, hogy egy több kötetes könyvre bukkantam. Azt hiszem nagy fába vágtam a nem létező fejszém! :D

Neki is estem az Obszidiánnak, olvastam, olvastam és olvastam. Telt az idő, fogytak az oldalak és egyre csak az járt a
fejemben, hogy valahonnan ismerős az alaptörténet. Aztán rájöttem. Szerintem az Alkonyat első részének átdolgozott változata. Tény, hogy eléggé átdolgozott, de maga az alapszituáció szerintem ugyan az. Katy új helyre költözött, új ismerősökre akadt, akik furcsák és vele különösen is furcsán viselkednek különböző okokból. Végül kiderül, hogy Luxen-k („űrlények”) és ebből csak egyik probléma követi a másikat.
Katy-t gyorsan megkedveltem, szimpatikus lány számomra. Daemon-t kevésbé, sőt nem is értettem mi a problémája (csak sejtettem), amég ki nem derült, hogy „idegen”. Aztán minden egyre világosabb lett, sok dolog értelmet nyert, Katy számára is.
Valójában nekem úgy az első 100 oldal unalmasnak tűnt, nem volt túl mozgalmas, inkább vontatott. Ezt követően pörögtek fel az események, de ekkor is többször volt elnyújtva, más dolgokkal tűzdelve.
A könyv borítójára a következő mondatok kerültek Deborab Coke bestseller szerzőtől: „Imádtam az Obszidiánt! Készülj fel, hogy le sem teszed majd, úgy fogod falni a sorokat, rögtön belezúgsz Daemonbe, és azonnal akarod a másik kötetet!” Nem mondom végigolvastam a könyvet, de nekem nem azok közé tartozott, amit ne tudtam volna letenni.

Arról nem is beszélve, hogy Daemonbe a kanyarban sem zúgtam bele, sőt eleinte kifejezetten idegesített a viselkedése. De, és ez hatalmas DE!, a történet úgy került kialakításra, hogy kíváncsivá tett, mi lesz a kimenetele ennek az egész katyvasznak. Szóval nem akarom leszólni a könyvet, bár eddig csak negatív dolgokat írtam, mégis megtetszett. A könyv végén meglepetésként értek a Daemon-i gondolatok, és jó ötletnek tartom, hogy odakerült. Teljesen másként tekintettem ezek után rá,de még mindig nem volt a kedvencem. További meglepetésként érintett, hogy a következő könyvből (Ónix) az első két fejezet szintén a könyv végén volt. Érdekes megoldás!
Tehát a leszólásaim ellenére nem tartom rossz könyvnek. Azt mondanám, hogy a fiatalabb korosztály, kb a 14-16 évesek értékelnék ezt a történetet a legjobban, de azért tovább olvasom. Ki tudja, lehet a végén tényleg beleszeretek Daemonbe…
Jaj és azt majdnem kifelejtettem, hogy a Katy által leírt érzelmek átérezhetőek, jól tükrözik a benne vívódó tanácstalanságot.

Aki olvasta ezt a történetet, annak mi a véleménye? Kedvenc részek, szereplők? Mit szóltatok a végén váró meglepetésekhez? Szerintetek Katy és Daemon végül egy pár lesznek?

Köszönöm, hogy elolvastad!

Lizy

Megosztás a facebookon